A legszebb panorámakilátás Prágára az Óvárosi híd tornyából nyílik
Nincs még egy olyan város a világon, amely olyan lélegzetelállító panorámakilátással büszkélkedhet, mint Prága. A legszebb kilátás a Prága Kisoldalára vagy a prágai várra a Strahovval, illetve Petrinre az Óvárosi híd kilátótornyából nyílik. Nem teljes fénynél, amikor minden túlexponált, inkább alkonyatkor.
A sötétedő ég kiemeli az építészeti csodákat és a nemzeti folyónkat, a Moldvát.
Károly diadalíve
A torony nemcsak egy erődítmény, de diadalív is, amely a prágai várba tartó koronázási menet egy állomása volt. Ezt IV. Károly döntötte el, amikor a Moldva két partját összekötő új kőhidat épített 1357-ben. A híd építése háromszor állt le, 1402-ben fejezték be és a hossza több mint 515 méter.
A tornyot a 14. század 70-es, 80-as éveiben fejezték be. Az építész valószínűleg Petr Parléř volt. Az Óváros oldaláról a tornyot IV. Károly, IV. Vencel, Vitus, Zsigmond és Vojtech szobrai díszítik kiegészítve egy oroszlánnal.
A tornyot a 30 éves háború alatt a svéd csapatok megrongálták, majd az 1848-as forradalom alatt szintén károkat szenvedett.
A protestánsok fehérhegyi legyőzése után 1621-ben a kivégzettek fejeit a toronyra tűzték. Feljegyzések szerint a vereség nagyon kemény volt. A felkelők kegyelmet reméltek az uralkodótól, de ehelyett kivégezték őket, néhányukat meg is kínozták.
A fehérhegyi csata után idegen nemesség költözött Csehországba, gyakran németül, olaszul beszélő, mivel a kivégzett urak vagyona hatalmas volt.
Tizenkétfejű torony
A kivégzés után Mydlář fővezér két kosárban tizenkét fejet hozott a toronyhoz, amelyek hosszú vasoszlopokon lógtak a fonott kosarakban. Hatot a Prága Kisoldala irányában tűztek fel a másik hatot pedig az Óváros felé. Rejtély maradt, hogy a hosszú kiállításuk után hova tűntek a koponyák. Ondřej Šlika fejére egy kezet helyeztek, Jesenský professzor fejére pedig a nyelvét, amelyet még életében kivágtak.
1874 és 1878 között a tornyot Josef Mocker építész vezetésével újjáépítették. Amikor a torony tetején állunk, mögöttünk terül el a Klementium jezsuita kolostor és a Křížovnický klášter. Szintén gyönyörű kilátás nyílik innen az Óvárosra, illetve Vítkovra.
A toronyból láthatja a Károly-híd kanyarulatát, amit nem vesz észre, amikor átkel rajta. A gázlámpák fénye, amelyeket, mint a múltban ma is ember, Žákovec úr gyújt meg egy kampós végű póznával, rávetül a Moldva vizén ringatózó hajókra, amely igazán felemelő látvány. Ez a kép csak a teljesen tudatlant nem érinti meg, te tudatlanunk nem fizet száz koronát, hogy megnézze a világ eme csodáját.
Gótikus székesegyház, ujj az égen
A Petrinen vannak lámpák, amelyek a kilátótoronyhoz vezető ösvényeket világítják meg. A siklópálya is fénysorozatot formáz. A petrini kilátótorony a Strahov-kolostorhoz hasonlóan van kivilágítva.
A Szent Vitus-székesegyház nélkül az egész egy hosszú unalmas palotasor lenne. Az ég felé mutató gótikus ujj a királyi rezidenciától kezdve földöntúli szépséget kölcsönöz az alatta található palotáknak, házaknak, és az olyan templomoknak, mint például a rakpart környékén sorakozó Szent Miklós-templomnak a harangtoronnyal, a kisoldali híd toronynak és a Miasszonyunk templomnak a kis Jézussal.
Prága a Kramář villa és Letná felé folytatódik, ahogy a Moldva eltűnik a távolban.
A Károly-híd a szentek szobraival tarkított gótikus ékkő csak ritkán elhagyatott. Talán a kora hajnali órákban vagy rossz időben. Máskor hömpölyög a tömeg és a szépség senkit nem hagy hidegen.
Adjuk hozzá ehhez a Kampa-t és nagyon hálásak lehetünk, hogy az őseink ránk hagyták ezt a szépséget.
